Baróti Szabó Dávid – Jezsuita névtár

A középiskolát Székelyudvarhelyen, az újoncidőt Trencsénben, a tanárképzőt Szakolcán végezte. Utána Székesfehérváron tanította a grammatikát. A bölcseleti tanulmányokra Nagyszombatba került 1761–3-ban. Utána Kolozsváron és Egerben tanított, közben azonban egy év matematikát végzett Nagyszombatban. Kassán volt teológus 1766–70 között. Ott szentelték pappá 1769-ben. 1771-től egy-egy évet tanított középiskolában Varasdon és Nagybányán. A Társaság feloszlatása Besztercebányán érte a harmadik próbaévben. Mint világi pap először Komáromban tanított középiskolában, 1777-től pedig Kassán. Más költőkkel együtt itt adta ki a Magyar Muzeum című folyóiratot. 1799-ben barátjának, Pyber Benedeknek virti birtokára vonult vissza. Ott halt meg 1819-ben. Költészete a Társaság feloszlatásában érett be. Elégiáiban a fájdalom és a visszaemlékezés uralkodik. Az első magyar költők közé tartozott, aki megpróbálta a klasszikus versformákat a magyar nyelvben is alkalmazni. Ebben az iranyban dolgozott egy másik exjezsuita, Rájnis József és a piarista Révai Miklós is. Főleg a két jezsuita között robbant ki az ún. prozódiai vita. A nehézség abból adódott, hogy Baróti az erdélyi székely nyelvjárást, Rájnis pedig a nyugati határvidék nyelvét vette alapul. A vita évekig tartott, de megmutatta, hogy a magyar nyelv is alkalmas a klasszikus versformákra. Baróti ez irányú versei mellett műfordításai is (pl. Vergiliustól és a jezsuita Jacques Vanière-től) nagy befolyást gyakoroltak a magyar költészetre, mely a 19. században teljesedett ki Berzsenyi Dániel és Vörösmarty Mihály műveiben.

M: Új mértékre vett külömb verseknek. Kassa, 1777; Paraszti majorság. Kassa, 1770–80; Kisded szó-tár. Kassa, 1784; Vers-koszorú. Kassa, 1786; Ki nyertes a hang-mérséklésben? Kassa, 1787; Költeményes munkái. Kassa, 1789; A magyar lovassághoz. H. n., 1789; T. Gyerkényi Pyber Ferenc úr halálára. H. n., 1789; Mélt. báró generalis. Orczy Lőrinc urnak halálára. Pest, 1789; Két magyar hazafi érzékenységei. H. n., é. n.; Örvendező vers. Kassa, 1791; Szabad királyi Kassa várossához. Kassa, 1797; Orthographia. Komárom, 1800; Magyarság virági. Komárom, 1803; Vergilius Aeneise. Fordítás. Bp., 1907; Deákos költők. Szerk. Császár E. Bp., 1914; A komáromi földindulásról. Pozsony–Bp., 1981; Jer, magyar lantom. Dunaszerdahely, 1994; Közelebb Baróti Szabó Dávidhoz. Válogatás a költő műveiből. Csíkszereda, 1995. Ir: LKKOS 60; MKL I. 630–1; Nom. III. 1639; Pe 1443; Po III/1 1122–44; Po Magyar 769–91; So VII. 1735–7; St 345; Szi I. 607–10; ÚMÉL I. 447–8; Zelliger 491–3; Szélyes D.: Baróti Szabó Dávid. A brassói róm. kat. Gimnázium Értesítője (1903) 3–61; Szalkay A.: A deákos iskola úttörői: Baróti Szabó Dávid. Esztergom, 1905. 11–23; Klemm I. A.: Baróti Szabó Dávid nyelve nyelvújítási szempontból. Bp., 1908; Trócsányi Z.: Baróti Szabó Dávid. MKSz 1912. 386–7; Klemm I. A.: Baróti Szabó Dávid. Erdélyi Szemle 1919. 623; Adatok a Baróti Szabó Dávid kultuszhoz. Erdélyi Szemle 1920. 464; Beöthy Zs.: Baróti Szabó Dávid. A magyar irodalom kis-tükre. Bp., 1924. 96–7; Bangha 158; Pintér J.: Baróti Szabó Dávid. Magyar irodalomtörténet IV. Bp., 1931. 535–50; Józsa J.: Erdélyi írók és tudósok. Erdélyi Szemle. (1938) 1, 2–4; Hajdók J.: Baróti Szabó Dávid, 1739–1819. JTÉ (1942) 135–63; Szabó A.: Baróti Szabó Dávid kassai tanársága. A Gödöllői Premontrei Gimnázium Értesítője (1942) 210–33; Rónay Gy.: A tavasz dicsérete. Sorsunk 1942. 332–7; Féja G.: Baróti Szabó Dávid. (1739–1819). A felvilágosodástól a sötétedésig. Bp., 1943. 87–90; Baróti Szabó Dávid. Hungária Irodalmi Lexikon. Bp., 1947. 49; Keresztury D.: Batsányi és Baróti Szabó Dávid. It 40. (1952) 69–93; Rónay Gy.: A virti lantos. Vigilia 17. (1952) 557–60; Uő: Baróti Szabó Dávid. It 43. (1955) 304–26; Ruzsicskay E.: Baróti Szabó Dávid helyesírása. Magyar Nyelv 52. (1956) 192–8, 288–96; Ozsvald Á.: Baróti Szabó Dávid sírjánál. A Hét (1957) 37, 20; Tőzsér Á.: Régi költők – mai tanulmányok. Pozsony, 1964; Gergely Piroska: Román kölcsönszavak Baróti Szabó Dávid szótári jellegű munkáiban. Kolozsvár, 1965; Kovács Gy.: Emlékezés Baróti Szabó Dávidra, halálának másfél évszázados évfordulóján. Irodalmi Szemle 13. (1970) 163–169; Korbel Š.: Visszatekintő elmélkedés az iszonyatos földrengésről. Baróti Szabó Dávid A komáromi földindulásról. Pozsony–Bp., 1981; Tözsér Á.: Egy diófa és környéke. Irodalmi Szemle (1983) 896–906; (1984) 35–50; Szénássy Z.: Baróti Szabó Dávid. Komáromi Olympos. Pozsony, 1984; Elfeledett és ismeretlen magyar írólevelek. It 19 (1987–88) 313–28; Nagy S.-né Hubert I.: „Amíg ártatlan szerzetem el nem esék”. MJK 271–84; Kósa F.: Baróti Szabó Dávidra emlékezvén. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 36. (1992) 177–80; Kosztya 351–3; Albert D.: Baróti Szabó Dávid. Tamási Áron Gimn.; Staud G.: Baróti Szabó Dávid. A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai IV. Bp., 1994. 211; Baróti Szabó Dávid. Ki kicsoda a magyar történelemben? Bp., 2000. 42.született: 1739-04-10, Barótbelépés: 1757-11-30, Trencsénpapszentelés: 1769-0-0, Kassameghalt: 1819-11-22, Virtbeszélt nyelvek: magyar