Omerovich Tamás

Szabadkán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után ott retorikát is végzett. 1908–9-ben a boszniai Travnikban volt nevelő és hitoktató. 1910–2-ben Pozsonyban és Innsbruckban bölcseletet tanult. A teológiát Nápolyban végezte 1913–5 között. 1915-ben szentelték pappá. Utána még Pécsett egy évig privát teológiát tanult. 1917-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. Született hitszónok volt. A rendtartomány majd minden házában megfordult. Kiemelkedőbb munkái voltak: 1921–3-ban Bp.-en a népmissziók felelőse volt; 1925–33 között a Mária-kongregációk bp.-i nagy központját irányította, és maga vezette az iparosok, a tanoncok, a hivatalnokok és a technikusok kongregációit; 1939–43 között ugyanott dolgozott. 1944-től Szegeden működött a háború utáni nehéz időkben. A szerzetesrendek elleni támadáskor Vácra hurcolták. Szabadulása után a kiskunhalasi református lelkész fogadta be. 1951 őszén került a pannonhalmi szociális otthonba.