Osiminka Andreas

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1740–3-ban Grazban bölcseletet tanult. 1744-ben Bécsújhelyen, 1745-ben Esztergomban tanított. A teológiát 1746–9-ben Nagyszombatban tanulta. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Székesfehérváron tanított grammatikát. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1752–3-ban Kassán, 1754–5-ben Győrben tanított bölcseletet. 1756–64 között hitszónok volt egy-egy évig Budán, Steyrben, Pozsonyban (két évig), Leobenben, a cseh Žirečben, Varasdon, Trencsénben és Nagyszombatban. 1765-ben Klagenfurtban kontroverziát, 1766-ban Laibachban kazuisztikát, 1767–70-ben Budán egyházjogot tanított. 1771-ben Pécsett házgondnok, 1772-ben Leobenben gyóntató, 1773-ban Kremsben lelkipásztor volt. Német nyelven írt népszerű vallásos műveit és számos szentbeszédét főleg Budán, valamint Kassán, Győrben és Pesten adta ki. A feloszlatás után ismeretlen helyen élt. Az 1780-as években másokkal együtt Bécsben bekerült a volt jezsuiták Kirche am Hofnál működő csoportjába, akiket a felvilágosodás követői írásban és szóban gyakran támadtak. 1800-ban halt meg ugyanitt.